„Nyelvében él a Nemzet !”
„Saját tájnyelvemben meg nyelvezetemben (ideolektusomban) élek magam is !” (Sz. 2023.3.7. Székelyföldön)
İcem – ficem – fıcam
Ficamaink hangrendje meg jellege a szögedi tájnyelvben möglepően változatos. Egészen pontosan új ablakot nyit őseink bölcs, tiszta, széleslátókörű világára …
Érdemös lönne ezt persze nem csak a szögedi merítést vizslatni, hanem később a teljes magyar tájnyev-rendszer összehasonlításában értelmözni …
„Icemödés-ficemödés, inaknak, csontoknak hellyibű kimönetele.”
A rándulás, a ficam meg a mar(j)ulás igen hasonló értelmű, de apró eltéréseikben is nyelvünk gazdagságát őriző szó-kincse.
A ficam(odás) szócikknél Bálint Sándor Szegedi szótára igen szűkszavú :
De különösebb jelentésbeli megkülönböztetés nélkül közöl eggy magas hangrendű ficem(ödés) alakot is !
A köznyelvi „ficam” szó (eredetileg) mélly hangrendű „fıcam” tövének magas hangrendű párja is él a magyar nyelvben. Ha fél évszázadra tán kiveszett is, csak rajtunk múlik, hogy életre keltsük ! A(z eredeti) hangrendi mögkülönböztetést innentől következetösen jelölöm is.
A csaknem hetven éve (1957-ben) mögjelönt Szegedi szótárban Bálint Sándor is jegyzi – innen a magam szerkesztésében bő negyedszázada gépıratosan dagadó Szögedi szótárban is szerepöl – egy rándulásra való ráimádkozásban : „Icemödés-ficemödés, inaknak, csontoknak hellyibű kimönetele. Kűdöm Máriáhon, Mária kűdi Szent Fiáhon, Jézus kűdi hellyire !” Bálint Sándornál az icemödés-ficemödés ‘ficamodás’ jelentéssel szerepöl. Magam ezt mindenképpen árnyalnám. Meg is teszem. A „ficem” már magasabb, könnyedebb hangrendjével is utal rá, hogy kisebb sérülés, ’kisebb fıcam’. Az „icem(ödés)-ficem(ödés)” a szó-játékosságával meg még ezt is tovább enyhíti.
E szócikk végén „Vö. rándulás.” szerepöl (a „ficam” meg nem). Vagyis már a Szegedi szótár szerzője is érezte, hogy ez a könnyedebben vett „ficem” még sem azonos a „fıcam”-mal.
Ha már (táj)anyanyelvünk ilyen szépen megkülönbözteti, értelmezzük hát ezt az orvosi latin szerint is !
luxātiō : „fıcam” (Sz.)
subluxātiō : „ficem” (Sz.)
A Szegedi szótárban a „rándulás” címszónál már tisztázódik is a dolog, beigazolódik a (nyelvi) megérzésem. A „rándulás” címszó jelentése a nem sokat mondó ’testi baj’ majd zárójelben : (distorsio) is. Végül pedig … „Más nevei : ficemödés, icemödés-ficemödés.” Érdekös néprajzi adalék még ugyanitt : „A rándulásra régebben ráimádkoztak. […] Rándulásos jószágra is rá szoktak imádkozni.”
Ezeknek a ráimádkozásoknak volt a gyűlytő-mestere a néptudós pap, Kálmány Lajos.
Szövegek Kálm. III. 156. Sző. Verb., Ter. – Idézendő !!!
Tisztázzuk hát !
A „fıcam” ’a csontvégeknek ízületet működésképtelenné tevő elmozdulása vagy a helyükből való átmeneti kimozdulása’.
A „rándulás” ’a csontvégeknek az átmeneti kimozdulása’, amely a kisebb mérvű sérülés okán gyorsabban is gyógyul. Ez az a sérülés, amit a kifinomult népnyelv hajlamos „icem-ficem” néven is emlegetni … (Sz.)
Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957) – I. 626. oldal – a ráımádkozásban az „ly”-okat magam helyesbítettem, bár a szögedi tájnyelv már majd egy évszázada nem ejti másként, mint a „j”-ket.
rándulás – Bálint Sándor : Szegedi szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957) – II. 350. oldal
[T3]az ’ízületet működésképtelenné tevő elmozdulása’ vagy ’a csontvégeknek a helyükből (ízületükből) való kimozdulása’. ???