Oszmán Török – A Birodalmi Török (Nyelv) – Oszmanlıdzsa – لسان عثمانی – Liszán-ı Oszmání

Az oszmán-török nyelv saját iratában لسان عثمانی azaz liszân-ı Oszmânî, törökül Osmanlıca [ejt : Oszmanlıdzsa] vagy Osmanlı Türkçesi [ejt : Oszmanlı Türkcseszi] a török nyelv eggy régi változata, melyet az Oszmán Birodalomban használtak adminisztratív, illetve irodalmi nyelvként. 

Az oszmán-török talán illőbb nevezete a birodalmi török nyelv … (Sz. 2025.10.7.)

Perzsa közvetítéssel arab és perzsa szavakat és nyelvtani elemeket tartalmazott. Ez a keverék meglehetős nehézséget okozott mind a kiejtés, mind az írás terén, mivel a három nyelv különböző nyelvcsaládokba tartozik, a török az altaji, a perzsa az ind(o)európ(ai), az arab pedig az afroázsiai nyelvcsaládba, Az oszmán-törökre alkalmazott arab írás nem volt képes a török nyelv hangjainak illő leképezésére sem. A legdöbbenetesebb talán az, hogy a jól működő ótürök rovás(írás)t – vallási vakulatukban – lecserélték az alkalmatlan perzsarabra …

Az Oszmán Birodalom fölemelkedése és leomlása – irányítható mozgókép

Mivel a birodalom lakosságának nagy része írástudatlan volt, az oszmán-törököt csak a fölsőbb rétegek és a közigazgatási szerepet (latinkodón adminisztratív funkciót) betöltő hivatalnokok ismerték, a beszélt nyelv a török sokféle nyelvváltozata maradt.

Az oszmán-török nyelv a perzsarab írásrendszer oszmán változatát használta egészen 1928-ig.

lisân-ı Osmânî – arab Nasztaliq (fajú) írással.
ThatDohDude, 2021

Ottoman Turkish (لسان عثمانی, Lisân-ı Osmânî, Turkish pronunciation: [liˈsaːnɯ osˈmaːniː]; Turkish: Osmanlıca; Osmanlı Türkçesi) was the standardized register of the Turkish language in the Ottoman Empire (14th to 20th centuries CE). Written in the Ottoman Turkish alphabet, it borrowed extensively, in all aspects, from Persian and Arabic (through Persian).[3] Ottoman Turkish was largely unintelligible to rural Turks, who continued to use kaba Türkçe („raw/vulgar Turkish”; compare Vulgar Latin and Demotic Greek), which used far fewer foreign loanwords and is the basis of the modern standard.[4]

A birodalom legnagyobb kiterjedése idején 1683-ban, IV. Mehmed uralkodása alatt (AtilimGunesBaydin, 2023)

Terms for the language included lisân-ı Türkî or zebân-ı Türkî („Turkish language”), or, alternatively during the Ottoman era, lisân-ı Rûm or zebân-ı Rûm („the language of Rum”).[3] The Tanzimât era (1839–1876) saw the application of the term „Ottoman” when referring to the language[5] (لسان عثمانی lisân-ı Osmânî or عثمانلیجه Osmanlıca). Modern Turkish uses the same terms when referring to the language of that era (Osmanlıca and Osmanlı Türkçesi). More generically, the Turkish language was called تركجه Türkçe or تركی Türkî „Turkish”.

0٠صفر – [szfr]sıfır
1١بر – [br]bir
2٢ایكی – [aíkí]iki
3٣اوچ – [aucs]üç
4٤درت – [drt]dört
5٥بش – [bs]beş
6٦آلتی – [altí]altı
7٧یدی – [jdí]yedi
8٨سكز – [szkz]sekiz
9٩طقوز – [dkúz]dokuz
10١٠اون – [aun]on
11١١اون بر – [aun br]on bir
12١٢اون ایكی – [aun aíkí]on iki

Transliterations

Forrásaim / Kaynakça :

2025.10.7.-2026.9.17.

Ossza meg: